Hát.......Azt sem tudom, hogy hol kezdjem, ahogy láttam kereken 3 hónapnyi lemaradásom van. Az nem egyszerű. De kezdjünk talán bele.
November,november. Nem emléxem. Biztos azért mert semmi extra nem történt velünk. A végén megünnepeltük Apát, aki 35 éves lett, aztán ennyi.
Ugorjunk...
December. Na,ez már nem volt annyira eseménytelen. Először is jött a Mikulás, akit a szomszéd hapsi, Gyuribá alakított. Elég jó volt, de Szibi már nem nagyon átverhető, némi-nemű suskust vélt felfedezni a dologban, de még le tudtam szerelni. Hiába az illúzió... Jó volt, volt 3 tonna édesség, meg ajándékok, meg elvittem őket Mikulásbálba is, stb. Szóval jól érezték magukat, Pitnek is tetszett, ez volt az első Mikije, amit már úgy ahogy értett is.
Ezután Szibi volt Bükfürdőn papáékkal, amit nagyon élvezett. Miután hazajött, az oviban megünnepelték a szülinapját, ő már komoly 6éves nő lett. Aztán volt még fenyőünnep is az oviban, aztán letettük két hétre a lantot. Az otthoni szülinapozás is nagyon jó volt, mondanom sem kell, hogy Dunát lehetett rekeszteni az új cuccokkal. Jut eszembe, selejteznem is kellene....
Lassan, de biztosan közeledett a karácsony, ami nagyon békésen és szépen lezajlott, kivéve, hogy 24-én kb. 15 db hópehely esett mindösszesen, ami azért lelombozó tud lenni. Mi lenne, ha egyszer fehér lenne a karácsony?? ÁÁ, ez is csak illúzió....
Szóval kari: Hát jó volt, szenteste itthon voltunk négyesben, aztán másnap anyukáméknál voltunk többedmagunkkal. Másszóval sokan. Anyukám nagyon vágja ezeket a laza 11 fős vendégségeket, ilyeneket bármikor kiráz a kisujjából.
Ezután vendégek, családlátogatás, otthoni punnyadás, ilyesmi. Ahogy kell. Persze ajándékok is tömegjével, de inkább csak a gyerekeknek. Mi nem annyira ajándékoztunk, ellenben rajtuk be volt pótolva.
Következett a szilveszter. Hát a kétgyermekesek laza szilveszterét nyomtuk. Magyarán otthon voltunk, ettünk, ittunk, disznó, lencse, pezsegőpistabácsi, stb. Éjfélkor még megnéztük a Szibivel együtt a házi tüzijátékot, ami jó volt, csak picit rövid, aztán ő visszatente, mi meg koccintás, tv, alvás. Hát mit mondjak volt már forróbb buliban is részem, de most ez van, meg még egy darabig talán ez is marad. De nem adom fel, fogok én még mulatni...... (már alig várom a tesóm esküvőjét)
Na újév, B.U.É.K mindenkinek!
Hát nem ilyen újév kezdésre számítottam az biztos. Szomorú hírt kell közöljek...
Egy szerdai napon elindultak Vác felé, ők ketten, két összetartó barát. Egyikük ment elöl, a másikuk követte, mentek szépen lassan, amíg be nem következett a baleset. Egy kis teherautó-féle beléjük rohant, és annyi idejük sem volt, hogy feleszméljenek. Sajnos egyikük sem élte túl. A sérüléseik olyan komolyak voltak, hogy nem volt mit tenni... Szerettük őket, gondolunk még rájuk sokat, de el kell eresszük őket mostmár. Isten veled JCS-7.. és hű társa az utánfutó XWA - ... úristen a nevét sem tudom....
Mennyi idióta van az utakon!! De örülök, hogy az utánfutó ott volt velük, mert akkor talán apukám is megsérült volna, ha csak a kocsit töri össze az a barom. Ugyanis ez apukám kocsijáról szólt, és nem utolsósorban utifutiról is.
És egy újabb szerda!! Tegnap! Már három napja mondja TV-Rádió, minden,hogy ki nem menjen senki, akinek nem muszáj, mert ónos eső esik, minden le fog fagyni, járhatatlan lesz. Mit csinál anyósom? Elugrik a boltba, hazafelé meg elesett, és eltört a bokája, amit meg kell műteni, meg a térde is, hogy ne legyen a boka egyedül. Borzalom. Most kórházban van, és a műtétjére vár, de hát nagyon sokan vannak, úgyhogy kell még várjon, talán holnap már sorra kerül. Alig hogy felépült annyira, hogy nem kellett már bottal járjon, és akkor jön ez... Nagyon kellett.... Ez van...
Szóval, megkezdtük az évet, ahogy kell. Mivel az előzőek egy-egy szerdán történtek, már alig várom a következő szerdát, bele sem merek gondolni, mi jön....
Utolsó kommentek