Hát majdnem megint egy hónap...... De itt vagyok, megvagyok. Rossz pénz,........ ismeritek.
Na, szóval a buli. Hát kérem az lezajlott. Végül is öten voltak az én lányommal együtt és nagyon jól érezték magukat. Mikor megjöttek akkor lennt a nappaliban fogadtuk őket, ott kicsit feloldódtak (talán a pálinkának is köszönhető,áááááá vicceltem), aztán mondtam nekik,hogy lehet arcfestésre jelentkezni. Na, ez bejött, mindenki akart valamit, én meg összeszedtem minden rajztudásomat, ami valljuk be nem túl sok, és alkottam. Még szerencse, hogy türelmes fajták, ezek a kiscsajok. Szóval a végére lett leopárd, cica, indián, meg lepke, hercegnő. Az én lányom indián volt, azért is, mert be is lehetett öltözni jelmezbe, és ő a Pocahontas-t választotta. A többiek is beöltöztek, aztán elkezdtek játszani.
Elvoltak , aztán kezdtek vadulni, úgyhogy úgy gondoltam, itt az ideje, hogy kicsit megtömjem őket, úgyhogy jött a teadélután. Ill. volt pici-bagett-szenyó, süti, ropi, csoki, chips, üdítő, meg ugye ahogy kell kölyökpezsegő. Tetszett nekik, aztán megint játék jött, twistereztek, legóztak, néztek TV-t is hébe-hóba, aztán jött a fel-le futkosás a házban, úgyhogy kicsit megint közbe kellett avatkozzak, elkezdtünk lufipukkasztósat játszani. Ment a zene, mikor leállt, akinél a lufi volt, a fenekével ráülve ki kellett pukkasztani, na ebből ugye rögtön öt kört kellett játszani, hogy minden gyerekre jusson egy pukkasztás.
Na, ezt követte a disco, hát az pont jó volt így a végére, mert úgy kifulladtak, hogy az anyukák úgy húzták ki őket a házból. Szóval, mindent összevetve az én Szipkém első bulija jól sikerült.
Mi is volt, még, amit el akartam mesélni?
Jaja. A nagymamám sajna két héttel ezelőtt infarktust kapott, és nagyon rossz bőrben volt egy ideig, de aztán hál'Istennek stabilizálódott, és hazajöhetett, hát most reménykedünk a legjobbakban. Szomorú híreknek sajnos ezzel még nincs vége, mert egy hete meghalt az anyósom testvéröccse is, úgyhogy ez is rányomta a bélyegét a mostani szomorkás hangulatra. Nem igazán ismertem, de azért meglepő volt, hogy 51 évesen ez történik vele, nekem váratlan volt, de szerintem a testvéreinek, szeretteinek is.
Mi volt még?
Tényleg, mi átestünk Szipkével ketten egy hányás-hasmenés turnuson, all inclusive. Jó volt, igazából nem volt vészes, de a hasmenés része nem akart megállni csak 4 nap után. Az azért fárasztó volt. De már megmaradunk, jelentem!!! Szerencsére Pit nem kapta el, de még sajnos van esély rá, hogy ha kicsit megcsúszva is, még benyeli a bacit.
Apa dolgozik rendületlenül, vele a kocsitlanság jegyében szoktam vívni csatákat, persze mindig nekem kell megalkudni, jobb híjján, de talán most...... Már remélni sem merem, hogy nem viszi el a kocsit, mert tényleg itt az Isten háta mögött jobbra a negyedik utcában elég gáz az élet nélküle. Kell. De tényleg. Kell.
Szóval ennyi, egyelőre, most asszem volt elég mondanivalóm, nem volt annyira tartalmatlan. Mert az ugye elég gáz lenne, nem?
Utolsó kommentek