Anyuci 30 körül

Ne is mondd.... tudom, ez hihetetlen, hogy szinte nap mint nap járok a neten, de ide mégis eltart vagy 1-2-3, sőttttt, akár 4 hónapig is, mire írok...

Jó sok elmaradásom van az esküvő óta. Először is ott a nyaralás, aztán ott a suli-ovi kezdés, aztán meg a többi, aminek nincs neve...

Kezdem:

A nyaralás - nyaralást írok, de igazából csak 4 nap volt, bár ez a 4 nap 10 év óta az első pihenés volt -, nagyon jól telt. Most voltunk a gyerekekkel együtt először valahol nyaralni. Balatonon, Zamárdiban voltunk, persze nem egy fullextrás hotelre kell gondolni, egy kis apartmant találtam a neten, viszonylag baráti áron. Önellátóak voltunk, jöttünk, mentünk, élveztük.

Első nap (csüt.) megérkeztünk, aztán lementünk vizetnézni... Hát a gyerekeknek nagyon tetszett. Tudod olyan, amikor élvezed is, meg félsz is tőle kicsit. Szóval vegyesek az érzelmek, de inkább jófélék. Már első nap is fürödtünk, pedig kicsit szottyos volt az idő, meg berendezkedtünk, estefelé nagy séta lefekvés előtt, stb. Másnap kicsit béna volt az idő, ill. aznapra mondtak esőt, ezért már reggel eldöntöttük, hogy átmegyünk Tihanyba. Elmentünk kocsival a szántódi révig, aztán onnan kocsi nélkül átmentünk a komppal Tihanyba, ott felszálltunk egy kisvasútnak álcázott buszra, és azzal mentünk a tihanyi skanzenbe, meg az apátsághoz. Nagyon tetszett mindenkinek, nézelődtünk, nagyot sétáltunk, aztán vissza vonatozás-kocsizás, vissza komp és mikor átértünk, akkor kezdett el cseperegni az eső. Szóval minden ki volt számítva.

Hazafelé úton láttunk egy jó kis helyet, és úgy döntöttünk, ebéd ill. pihi után visszamegyünk oda. Volt egy nagy zuhi, aztán később visszamentünk a Military - parkba. Hát az is király volt. Volt nemistudom hányféle tank, meg harci kocsi, meg egyéb lánctalpas szerkenytyűk. Volt olyan is amire fel ill. be lehetett szállni, hát az Pitnek nagyon tetszett. De Szipke is élvezte. Záróműsorszámként Apa és Szipke mentek egy kört egy lánctalpassal... Egyszer élünk... Estefelé kicsi pancsi, aztán megint séta.

Harmadnap egész napos pihi ill. pancsi volt előirányozva. Teljesítettük is. Este pedig elmentünk családilag pizzázni. Mondanom sem kell, hogy ez is sikert aratott a kölkök körében. Ja, azt nem is mondtam, hogy Szipkével részt vettünk ketten a "4. Zamárdi, a Balaton -Szíve" szívalakításban. Bennt a Balcsiban kb. 6-700 ember fogta egymás kezét és alkottunk együtt egy szívet.

Negyed és egyben utolsó nap természetesen volt pancsi, aztán ebéd, aztán pakolás,és du. indultunk haza. Sajnáltuk, de sajna csak ennyi jutott. Persze 10 év után ez is nagy dolognak számított, u.is nászúton voltunk utoljára valahol. Háááá nem most vót....

Miután hazaérkeztük, épp akkor volt a búcsú itt nálunk, úgyhogy természetes módon meglátogattuk, és kicsit megpörgettük a kölyköket. Én is mentem egy kört a láncoson. Kellett....

Lassan vége volt a nyárnak, és eljött a szept.1. !!! Új korszakot kezdtünk. Szipke elsős lett, a Német Nemzetiségi Általános Iskola 1.b. osztályos tanulója.

Szépen belerázódott a dolgokba, nagyon tetszett neki eleinte, és szerencsére ez a lelkesedése még a mai napig megvan. Gondolom elkopik ez is idővel, de még tart -- egyelőre... Szóval tanulnak írni-olvasni-számolni és minden nap van német is, ami nem túl meglepő egy német nemzetiségi sulinál ugye.... Szerencsére a barátnője, ill. még sokan az ovijából u.abba az osztályba járnak, így hamar aklimatizálódott, és tök jól beilleszkedett. Okt. óta már napközis is. Azt is élvezi, mert így tovább lehet ott bennt bohóckodni, és járhat kosár-suliba is.

Szept. 7-én is új dolgok kezdődtek, Pit óvodás lett. Ő lett a KÖRTE. Ezt ő választotta, mikor az óvónénik eljöttek hozzánk látogatóba, volt 10 jel, köztük vonat, meg kocsi, de ő KÖRTE akart lenni. Olyan édi. Nagyon hamar, mondhatnám zsír-nélkül beszokott az oviba. Én gondoltam ,hogy így lesz, de azért ez már tényleg túlzás, hogy mennyire zökkenőmentes volt. Soha egy nyöszi-nyivák-hiszti stb. nem volt. Okt.től már ott is alszik, és már IGAZI barátja is van... Bálint. Valami őrületesen aranyosak mikor együtt játszanak. Igazi kispasik. De még olyan kis mókusarcúak!

Azóta mindenki járja az útját, és én is keresem az enyémet... Hát arról kompletten egy új blogot kéne indítani, amit én állás-keresés címen művelek.... Keresem-keresem, de nem lelem. Mivel a gyerekeket hozni-vinni, ügyeiket rendezni csak ÉN tudom, ezért muszáj  a közelben maradni, de itt meg állás-lehetőség NUKU. Ill. nagyon kevés, és azt is nem tudom bevállalni, mert vagy nem akarnak érte fizetni, vagy kényszervállalkozót akarnak belőlem faragni, vagy pedig egyszerűen az időbeosztás miatt elvállalhatatlan. Szóval kegyetlen.... Már nagyon sokat nézelődtem, nemtudom hány önéletrajzot lőttem el az elmúlt 3-4 hónapban, de eddig semmi. Persze mindig próbálkozom, mert ugye csak EGY kell, hogy bejöjjön, és akkor már jó vagyok. De nagyon nehéz...

Most testületileg készülünk Szipke 7. szülinapjára, ami a jövőhéten lesz, és persze tartunk egy szülinapi bulit is, a múltkori sikerén felbuzdulva. A   MIKI már elment, idén a kihelyezett csizmákba, ill. mellé hozta  az ajándékokat. Megint tele van a kosaram. Már épp kezdett elfogyni belőle a nyúl meg a tojás, most itt vannak a télapók....Sosem lesz vége....

Szóval készülünk a szülinapra, és az azt követő karácsonyra. Mivel válságosdi van, úgy döntöttünk családilag, hogy nincs ajándékozás a felnőttek számára, csak a gyerekek kapnak. Nekik legyen szép, nekünk úgysem az ajándéktól az, hanem attól, ahogy ŐK kibontják , és rácsodálkoznak... " Ne, már.... honnan tudta a Jézuska, hogy pont ezt a buszot néztem ki az ósanba..."

Remélem nem felejtettem ki semmit...

Ja, persze... Apa időközben 36 éves lett, és a Fekete mama pedig egyik látogatását követően hazament, és rá 3 napra eltörte a combcsontját, és nem is egyszerűen. Szegény nagyon csúnyán járt. Erzsimama kettő... Most is kórházban van, mert kell neki a segítség és a felügyelet, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz.... Papa meg Mama pedig jól megérdemelt évi Bükfürdőjüket töltik, kedden jönnek haza.

Ennyit mára....